Szlukovényi Tamás Bielik István Lois Lammerhuber Stefano De Luigi Ami Vitale

A zsűri bemutatása

Szlukovényi Tamás
Szlukovényi Tamás
kurátor, a zsűri elnöke

Szlukovényi Tamás kurátor a Toronto/London székhelyű Archive of Modern Conflict-nál. Korábban 25 évig a Reuters hírugynökségnél fotóriporterként és szerkesztőként dolgozott. Állomásozott Magyarországon, Kanadában, Ausztriában, Oroszországban, Szingapurban és Angliában. Ezután a hírügynökség globalis fotó főszerkesztője volt Londonban.

Bielik István 2007 nyarán gyakornokként került a Népszavához, itt sajátította el a szakma fortélyait. 2008-tól a lap külső-, majd belső munkatársa volt. 2014-ben egy évig az Origo fotgráfusaként dolgozott. 2017-től a 24.hu fotórovat-vezetője. Ugyanebben az évben a Nők Lapja külsős fotósaként kezdett dolgozni. 2018 nyarától szabadúszó, a 24.hu külső munkatársa. Munkáját rangos elismerésekkel jutalmazták. 2014-ben ő nyerte a 32. Magyar Sajtófotó Pályázat nagydíját a szír polgárháborúban készített fotósorozatért. 2015-ben tudósított a kelet-ukrajnai konfliktusról, valamint az Európán átívelő menekültválságról, ebben az évben beválogatták a World Press Photo Organization Joop Swart amszterdami mesterkurzusára. 2017-ben a Robert Capa Központ ösztöndíjasaként részt vett a Magnum Photos workshopján. 2018-ban Hemző Károly-díjjal jutalmazták igényes formai nyelven megvalósított, komoly társadalmi érzékenységről árulkodó sorozataiért, valamint kiválasztották a Nikon-Noor Akadémia Mesterkurzusára. 2015-ben és 2018-ban Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjban részesült.

Bielik István
Bielik István
fotóriporter
Lois Lammerhuber
Lois Lammerhuber
fotóriporter

Lois Lammerhuber fotográfus és könyvkiadó. 1984-ben kezdődött és ma is tartó együttműködése a GEO Magazinnal jelentősen befolyásolta fotográfusi látásmódját. Képei könyvek és magazinok százaiban jelentek meg és számos nemzetközi díjat nyertek el, köztük háromszor a Graphis Photo Awards-ot az év legjobb képriportjáért. 1994-ben csatlakozott az Art Director Club New York-hoz. 1996-ban létrehozta az Edition Lammerhuber kiadóvállalatot. 2013-ban megalapította az Alfred Fried Photography Award-ot, amely a népek békés együttélése szellemiségét tükrözö jegjobb képeket díjazza. 2018-ban létrehozta a Festival La Gacilly¬-Baden Photo-t. 2014-ben az Osztrák Köztársaság Becsületkeresztje a Tudományért és Művészetért Első Osztályú kitüntését nyerte el.

Stefano De Luigi 1964-ben született Kölnben, Németországban. 1989-től 1996-ig Párizsban, a Grand Louvre Museum fotográfusaként dolgozott. Két kalbuma jelent meg Pornoland illetve Blanco címmel. Díjai között a legjelentősebb a négy World Press Photo díj, a Getty Grant fotóriporteri díja illetve a Days Japan díj. Egyebek mellett a New Yorker-nek, a Geo-nak, a Paris Match-nak és a Stern-nek dolgozik rendszeresen. New Yokr-ban, Párizsban, Genfben, Rómában, Londonban és Isztambulban volt kiállítása. 2008-óta a VII Photo Agency tagja. Jelenleg Párizsban él.

Stefano De Luigi
Stefano De Luigi
fotográfus
Ami Vitale
Ami Vitale
fotóriporter

Ami Vitale fotográfus, filmkészítő Nikon nagykövet és a National Gegraphic Magazin fotográfusa. Eddig közel száz országban dolgozott. Fotózott felkeléseket, konfliktus zónákban és a másik oldalról, az emberiességről is készített fotósorozatokat. Feldolgozta a maláriások szenvedéseit és pandának öltözött, mindezt életfilozófiájának jegyében: éld át a történetet. Nagy prestizsű díjakat nyert, legutóbb épp a World Press Photo 2018 Természet sorozat kategória első díját. Előadásokat, workshopokat tart szerte Amerikában, Európában és Ázsiában. A Ripple Effect Images alapító tagja. Ez az írókból, tudósokból, fotogáfusokból, filmkészítőkből álló kollektíva a fejlődő országokban élő nők problémáinak bemutatását tűzte ki céljául.